A remete

1. Előzmények

Tamás élete első nagy pályamódosítására készült. Az ország legnagyobb tervező intézetének munkatársa volt, és átlagon felül keresett. De öt éve magánvállalkozóként építésügyi szakértői munkát is végzett, és ez többszörös jövedelmet biztosított, mint főállású munkája.

Harminchat éves volt, egy tíz, és egy öt éves gyermek apja, és most fontos válaszút elé érkezett.

Otthagyta munkahelyét, ahol megbecsülték, mert a fejébe vette, hogy megalapítja élete első magánvállalkozását.

A cég a kezdetekben tíz fővel működött, de létszáma először lassan, majd egyre nagyobb ütemben fejlődött.

Két évig a korábbi szakértői munkák során előkészített beruházások tervezésével foglalkoztak, később kivitelezői kapacitással is bővült a vállalkozás.

A pályamódosítása előtti években saját speciális szakterületén Tamás nevét az ország három legjobb szakértője között említették, ennek köszönhető, hogy megbízásokban nem volt hiány.

Egy új rendelet szerint lehetőség nyílt gazdasági munkaközösség alakítására, ők ezt a vállalkozási formát választották. A következő egy év alatt a hatósági előírások folyamatosan szűkítették a gazdasági munkaközösségek működési lehetőségeit, ezért Tamás alapított egy szövetkezetet. A folyamatban lévő munkákat átadták a szövetkezetnek, és az újabb megbízásokat is már ennek megfelelően vállalták. Öt év múlva a szövetkezet már olyan méretűre nőtt, hogy az irányítása komolyabb apparátust igényelt. Tamás meg akarta tartani a kis- közepes vállalkozási méreteket, ezért a cég irányítását átadta közvetlen helyettesének, és harminc munkatársával új szövetkezetet alapított. 

Új cégében a tevékenységi kört kissé átalakították, és a szakértői tevékenységeinek hála feladatokban továbbra sem volt hiány. Sok munkájuk volt, ennek köszönhetően az új cég is gyorsan fejlődött. 

Aztán a jogszabályokban bekövetkezett változások miatt Tamás két családtagjával és egy külföldi jogász ismerősével részvénytársaságot alapított. A külföldi tulajdonossal működő vegyesvállalatok öt évig adómentességet élvezetek. Az újabb munkákat ezután a részvénytársaság vállalta, és a feladat elvégzését kiadta a szövetkezetnek. A dolgozók munkabérét megduplázták, a munkafeltételeket is jelentősen javították. A két cég közötti szerződéseket úgy készítették el, hogy a szövetkezet év végén nullszaldós legyen. A teljes nyereség a részvénytársaságban maradt és utána adót fizetni nem kellett. A nyereségből fejlesztéseket hajtottak végre, és ami még ez után is megmaradt, azt a tulajdonosok osztalékként kivették a cégből. A fejlesztések is a részvénytársaság, és közvetve a négy tulajdonos birtokába került.

A szövetkezetben mindenki jól járt, a mespórolt adónak köszönhetően a tagok nagyon jól kerestek, kétszer, háromszor annyit, mint más cégeknél. De az emberek gyarlóak, most is akadtak olyan szövetkezeti tagok (a hatvan főből három), akiknek ez nem tetszett, és feleslegesen mérgezték a légkört. Ahogy ilyenkor lenni szokott, azok szították a tüzet, akik a cég működéséhez a napi munkájukon túl semmit nem tettek hozzá. Tamás minderről tudott, de nem törődött vele, úgy gondolta, az emberek nem buták. Saját bőrükön érzik, hogy az új helyzetben javultak a munkafeltételeik, és kiemelkedő jövödelmet élveznek, számukra ez fontosabb, mint az, hogy az ő jólétüknek az értelmi szerzői mennyi pénzt visznek haza.

Tamás alapvetően konfliktuskerülő volt, de látta, hogy most a konfliktust valahogy csak kezelnie kell. A barátságosabb utat választotta, a három bajkeverőnek felajánlotta, hogy szövetkezeti részjegyüket a valós értékének a duplájáért megvásárolja, és maradhatnak alkalmazottak a cégben. Ketten éltek is a lehetőséggel, és a bajkeverés ezzel okafogyottá vált. Ugyanakkor elindult egy cunami, sokan követelték, hogy ők is eladhassák részjegyüket hasonló feltételekkel. A szövetkezet vezetősége megbeszélte, hogy eleget tesznek a felmerült igényeknek, és közösen felvásárolták a felajánlott részjegyeket. A társaság tulajdonosi köre ezzel jelentősen átalakult, a teljes tulajdon kilencven százaléka öt fő birtokába került. Tamás és a cégben dolgozó felesége ezt követően több mint ötven százalékban lettek  tulajdonosok.

Amikor a részvénytársaság öt év múlva már nem élvezhette az adókedvezményt, nem volt értelme a két céget ugyanarra a célra fenntartani. A korábbi tevékenység a szövetkezetben folytatódott, és a következő év nyereségéből a részvénytársaságban lévő eszközöket a szövetkezet erősen a reális ár alatt megvásárolta. 

A részvénytársaság kereskedelmi tevékenységekre alakult át, és folyamatosan bevásárolta magát már jól működő vállalkozásokba. A külföldi tulajdonos kiszállt a cégből, a társaság Tamás családjának kizárólagos tulajdonába került.

Mindkét gazdasági társaság nagy ütemben fejlődött, a munkatársak sokat kerestek, a tulajdonosok pedig szépen gyarapodtak. A sokrétű tevékenységnek köszönhetően Tamás nagyon sok vállalkozót, sok újgazdagot megismert, egyesekkel haveri, másokkal baráti kapcsolatba került.

Humániában közben rendszerváltás volt, és Tamás két rendszerváltó párt politikusait anyagilag is támogatta, elsősorban a választási kampányok rendezvényeinek finanszírozásával. Ennek tulajdonítható, hogy később rendszeresen lehetőséget kapott az első demokratikus parlament által megválasztott köztársasági elnök külföldi útjain a hazai vállalkozók képviseletére. Természetesen ezeken az egyébként drága utazásokon a vállalkozók a saját költségeiket maguk fizették.

Tamás a szakértői tevékenységet soha nem hagyta abba, ezt a munkát a második szövetkezet alapítása idején egy önálló részvénytársaságba integrálta. Eleinte ezt a vállalkozást személyesen irányította, később az elnöki feladatok megtartása mellett kinevezett egy agilis vezérigazgatót. A feladatok jellege időről időre változott, 2000 után a munkák több mint felére települési önkormányzatoktól kaptak megbízást. Havonta átlagosan két újabb szerződést kötöttek, egyidejűleg húsz és harminc közötti projekten dolgoztak. Főleg beruházások komplex lebonyolításával foglalkoztak. Tamás valamennyi munkában részt vett, a szakmai irányítást a cégben végig megtartotta magának.

Még egy olyan tevékenység volt, amit önálló vállalkozási keretek között végeztek. Az egyik megvásárolt céget, miután a működése nem volt rentábilis kiürítette, és tevékenységi körébe felvette a pénzügyi termékek és biztosítások közvetítését. Valamennyi jelentősebb biztosítótársasággal és bankkal szerződést kötöttek, és a munkatársak alkusz tevékenység keretében értékesítették azok termékeit. Kezdetben a legnagyobb üzletet a befektetéshez kötött biztosítások értékesítése jelentette. Később megjelentek a piacon új pénzügyi konstrukciók, ezek folyamatosan felkerültek a palettára. Ilyen volt a FOREX, mely Tamás életének meghatározó eleme lett.

Tamás hatvan éves korától tudatosan készült a nyugdíjba vonulásra. Miközben még aktívan kereste az újabb lehetőségeket, készítette elő az életét, hogy öt év múlva végleg nyugalomba vonuljon. Tudta, hogy később sem lesz képes az egész napos semmittevésre, valamilyen elfoglaltságot biztosítani kell magának. Közben folyamatosan eladta a vállalkozásait, és amikor a részvénytársaság kiürült, azt is értékesítette egy külföldi személynek. Jó vásárt sikerült kötni, egy sok éve működő, nagy forgalmat lebonyolító, és mindig nyereséges részvénytársaság még üresen is komoly üzleti értéket képviselt.

Utoljára a pénzügyi tanácsadó cégétől vált meg. Voltak komoly ajánlatok a piacon, de úgy döntött, hogy a részvénytársaság tizenöt százalékát birtokló két munkatársával köt üzletet. Ők a tulajdonrészt korábban ingyen kapták meg, amikor Tamás a cég vezetőinek kinevezte őket. A két fiatalembernek a teljes vételárat öt év alatt kellett kifizetni.

Harmincévi önálló vállalkozói múlttal a háta mögött eljött az ideje a második nagy pályamódosításnak. Akkor Tamás úgy tervezte, még egy nagy váltás lesz az életében. Ha egészségi állapotuk és koruk miatt szükségessé válik, feleségével bevásárolják magukat egy kellemes nyugdíjas házba.

Papíron Tamás már öt éve nyugdíjas volt, de ténylegesen is nyugalomba vonult. Tudatosan készült erre a lépésre, mindent előre megtervezett, semmi váratlan esemény nem jöhetett közbe. Családi házát eladta, és a főváros egy kellemes kerületében épített egy másikat. A háromszintes épület földszintjén volt a luxus igényeknek megfelelő lakásuk, a felső két szintet egyelőre fia vállalkozásai foglalták el. Úgy tervezte, hogy később itt két vagy három lakás is kialakítható, ha unokái úgy döntenek, hogy a nagyszülők közelében akarnak élni. De lehetőség lesz arra is, hogy ha szükséges itt biztosítsanak helyet későbbi ápolóiknak, arra az eshetőségre, ha még sem akarnak nyugdíjasházban élni.

Tamás négy évtizedet nagyon keményen átdolgozott, sokszor napi tizenkét órában. Amíg a gyermekei kicsik voltak, gyakran olyan későn ment haza a tervezőintézetből, vagy az egyetemről, hogy a jóéjszakát puszit lekéste. Magánvállalkozóként még kevesebb szabadideje volt. Arra azért odafigyelt, hogy hét végén legalább egy napot a gyerekekkel lehessen.

Amíg a fiuk kicsik voltak, minden évben kétszer együtt nyaralt (vagy telelt) a család. Később ez egyre redukálódott, mert Tamás a feleségével elkezdte a világot járni. Az asszony napimádó volt, ezért a téli időszakban utaztak olyan egzotikus helyekre, ahol sok volt a napsütés. Tamás neje a tengerparton, vagy a medence mellett napozott, míg ő a pálmafák alatt igyekezett kipihenni egész éves fáradságát. De amerre jártak, mindenütt nagyon sok volt a látnivaló, ezért nyaralásaik fele idejében lejárták a lábaikat. Gyönyörű helyekre jutottak el, bejárták a fél világot. Volt olyan év, amikor márciusban elmentek Brazíliába, és áprilisban Kínába. Vagy évekkel korábban végig utazták Egyiptomot, hazajöttek nyolc napra, és még két hetet töltöttek Tunéziában.

Tamás elmondhatja, hogy gyönyörű élete volt. Ilyen sok év távlatában még a kezdeti nyomorúságos éveik is megszépültek. Akkor még fiatalok voltak, és szerelmesek. A szerelem hála istennek megmaradt, de hol van már a fiatalsága? És most visszanézve életére megérte a sok munka, mert anyagilag olyan jólétet biztosíthatott a családnak, amilyenre a szegényes gyermekévek alatt gondolni sem mert.

Hát így kezdte el nyugdíjas éveit Tamás, még tele energiával, tettre készen, de meglehetősen fáradtan.

Két hónapig ideje nagy részét pihenésre fordította, a kertjében heverészett, és már az is nehezére esett, ha a füvet le kellett nyírni. Kisebbik fia néha csak azért ment át hozzájuk, hogy ezt a munkát átvállalja apjától.

2. Boldog nyugdíjas évek

Két hónap semmittevés után Tamás feneke már nagyon bizsergett. Úgy érezte, ennyi elég volt, hogy kipihenje egész életének fáradságát. Megszervezte a napjait, és igazi nyugdíjas programot állított össze magának. Eladta a házat, amiben négy éve laktak, és keresett a főváros szomszédságában, kellemes környezetben egy kényelmes ingatlant, amit kibérelt. A tulajdonossal abban egyeztek meg, hogy saját költségén felújítja az épületet, és a kertet, a költségeket pedig a bérleti díjban letudják. Két évig laktak az ingatlanban, amikor átköltöztek egy másik településre, a nagyobb fiuk családjától néhány száz méter távolságra. Hetente egy délután eljárt egy kártya klubba, egy másik nap meg egy fotósklubba. Kíváncsiságból beiratkozott több természetgyógyászattal foglalkozó tanfolyamra, megismerkedett egy olyan világgal, amelyet korábban elutasított, és kinevetett.

Mindezek mellett aktívan beleásta magát a FOREX kereskedés világába. Akkor már két éve foglalkozott ezzel a különös pénzcsinálási technikával, és felismerte a benne rejlő lehetőségeket. Naponta több órát töltött a számítógépe előtt, tanult, kereskedett, még többet tanult, és még többet kereskedett. 

Hogy a pénzét diverzifikálja, három különböző bróker cégnél nyitott számlát, mindenütt azonos számlamérettel, és  valamennyi számláján azonos stratégiával kereskedett. Napról napra eredményesebb volt, tőkéjét szépen hizlalta. Az akkor alkalmazott stratégiával napi kétszer egy óra elfoglaltságot jelentett, hogy átlagosan havonta öt százalék hozamot biztosítson magának.

Két év eredményes kereskedés után az egyik bróker cég felkérte, hogy vállaljon részt náluk számlavezetési munkában. Néhány nap gondolkodás után exkluzív öt éves szerződést kötött a brókerrel, két hét múlva megkapta az első két idegen számlát kezelésre. Már nem csak a saját, de mások pénze is az ő felelőssége lett. Fél év múlva újabb három számlát bíztak rá. Ezt már nem lehetett félvállról venni, a korábbi gyakorlatát az idegen számlákon megváltoztatta. Nagyobb biztonságot akart, de ennek ára volt. A kezelt számlákon így havonta csak három-négy százalék körüli eredményt ért el. Nem akart két különböző kereskedési módszerrel dolgozni, hogy ne kelljen dupla időt a számítógépe előtt tölteni, ezért a saját számláin is átállt a biztonságosabb stratégiára.

A kereskedés így biztonságosabb volt, de elégedetlen volt az eredménnyel. Nyitott egy kis összegű számlát a saját nevére, és új stratégiákat próbált kidolgozni. Két év kemény munka után úgy érezte, hogy megtalálta a neki fekvő, és eredményes számlakezelési módszert. Ráadásul ez az új stratégia nagyon kevés elfoglaltságot jelentett. Elég volt naponta egyszer ránézni a piacra, ez legfeljebb negyed óra időigénnyel járt. Ha be kellett avatkozni, az sem jelentett sokkal többet. És ha néha nem volt ideje egyáltalán, hogy gép elé üljön, nem történt semmi baj. Ez az utazásai során jelentett sokat, nyugodtan mehettek akár egész napos kirándulásra is, nem veszélyeztette a munkáját. Az eredményesség meg egyenesen isteni volt, évente megduplázta a számlákon lévő összeget. Ha több időt szentelt a kereskedésre, még ennél is több pénzt gyűjthetett össze. A kezelt számlák számának gyarapodása nem jelentett nagyobb feladatot, mindig csak egy számlán dolgozott, a többire egy másolóprogram vitte át a kereskedést.

Már három éves volt a szerződése a brókerrel, amikor eredményei láttán megkapta a cég VIP számláinak a kezelését. Tizenkét számla, mindegyiken százezer dollár volt az induló összeg.

Tamásnak ekkor már komoly vagyona volt külföldi számlákon és befektetésekben. Szeretett jól élni, és volt két fia, három unokája, az ő hosszú távú jövőjüket is biztosítani akarta. De az új helyzet igazi aranybányának ígérkezett. A bróker cég úgy vállalt számlavezetést, hogy az eredmény negyven százalékát levonta a számlákról, és ennek egynegyedét adta a kereskedőjének. Ez a tizenkét VIP számla a tőkéjét és a várható nyereséget figyelembe véve alaphangon is több mint százezer dollár jutalékot jelentett évente. És még ott voltak a saját számlái, amiknek értékét az elmúlt években szépen gyarapította.

Ebben az időben volt a szokásos háromévente megrendezésre kerülő Bróker Világtalálkozó, melyet most Kuala Lumpurban tartottak. Szerződéses cége a két tulajdonoson és két vezető munkatársán kívül Tamást is delegálta a rendezvényre. Az egyik előadás helyett a bárban iszogatott, és itt döntötte el, hogy életének folyóját egy újabb kanyarral eltereli.

Miután hazament, minden berendezést a bérelt házból eladott, bútort, felszerelési tárgyakat, festményeket, szőnyegeket, drága porcelánokat, és kristályokat. Egy egész élet felhalmozott értékeit, és relikviáit. Kivéve természetesen azokat a tárgyakat, amelyekre nagyobb fia igényt tartott.

Feleségével átestek egy általános, mindenre kiterjedő orvosi vizsgálatsoron, és elutaztak a világ másik végén élő kisebb fiukhoz. Úgy tervezték, hogy legfeljebb egy évig vendégeskednek a családnál, majd néhány hétre hazamennek, és utána irány a nagyvilág.

Sokfelé jártak már utazásaik során, de eddig kimaradt az életükből egy világ körüli hajóút. A terv tehát az volt, hogy hazatérve, egy kis otthoni unokázás után hajóval bejárják a világot. Ez utánra újabb külföldi utazásokat szerveznek, a programot úgy összeállítva, hogy két utazás között néhány hetet vagy az egyik, vagy a másik gyermeküknél tölthessenek. A több évre tervezett világjárás megszervezésére egy nemzetközi luxusutazási irodát kértek fel, a pénzügyi keretnek nem szabtak felső határt.

Harminc óra repülőút után érkeztek meg fiuk új hazájába, és csodálatos hónapokat töltöttek egy igazán élhető országban. Március közepén utaztak, akkor ott ősz volt, de még hosszú ideig rövid ujjú ingben sétáltak napközben. Minden nap, amíg gyermekük és menyük dolgozott, unokájuk meg iskolában volt, ők kilométereket gyalogoltak, és gyönyörködtek egy csodás világban. Élhető emberi környezetben a természettel körülölelve. Jó levegőben, patikai tisztaságban, boldogságot sugárzó arcok között.

Közben a szervező iroda javasolt egy olyan körutazást, amely Genovából indul január első napjaiban, és nyugati irányba hajózva 119 nap múlva ugyanott köt ki, körbejárva a földet. Repülőjegyüket úgy módosították, hogy karácsonykor már az otthoni unokákkal ünnepeljenek.

Augusztusban jutott el hozzájuk a hír, hogy az otthoni orvosi vizsgálatok után átnézett leletek alapján felesége mammográfiai vizsgálatait meg kell ismételni. Azonnal kerestek egy klinikát, ahol megállapították, hogy az asszonynak emlőrákja van. Minden korábbi tervük szertefoszlott, szeptember közepén hazautaztak, hogy a szükséges gyógykezeléseket a felesége otthon kapja meg.

3. Remete élet

Amikor Tamás megtudta a tragikus hírt, több éjszakán keresztül azon töprengett, hogyan tovább. Az nem lehet, hogy elveszítse azt az embert, aki számára mindig a legfontosabb volt. Több nap után arra a megállapításra jutott, a sors figyelmezteti őket. Évtizedek óta hajszolja a pénzt, és rázza a rongyot. Igazán soha nem élvezte, hogy belesimult az újgazdagok felfuvalkodott világába, de úgy gondolta, ez együtt jár a helyzetükkel.

Tamás egy pillanat alatt döntött, hazamennek, és felesége gyógykezelése alatt puritán életet élnek. Ha sikerül legyőzni a halálos kórt, a frissen kialakított egyszerű életüket élik tovább. Ha nem, akkor meg úgy is mindegy, el fogja veszíteni a társát. De akkor még utoljára elmennek egy világkörüli hajóútra. Hogy aztán utána mi lesz, az már nem érdekes.

Az utolsó kint töltött napjaikban lakáshirdetéseket nézett az interneten, és talált egy a remeteéletre kiválóan alkalmas kiadó házat egy vidéki kis településen. A tulajdonossal lelevelezte, hogy ők szeptember tizennyolcadikán érkeznek haza, és a következő napokban megkeresik személyesen.

Szeptember végén lejárt a brókerrel kötött öt éves szerződése, és azt minden rábeszélés ellenére már nem újította meg. Hiába ígérték, hogy megduplázzák a jutalékot, már nem érdekelte a pénz. Így is annyi volt neki, amit sem ők, sem a fiai, sem unokái nem tudnak elkölteni életük végéig.

Október elsején beköltöztek új otthonukba, és felesége elkezdte a gyógykezelését. Először hosszas vizsgálatok következtek, melyek elvégzéséhez minden alkalommal vonattal utaztak a fővárosba, és este mentek haza. Az önként vállalt puritán életükhöz az is hozzátartozott, hogy nem vesznek autót, és csak a nyugdíjukból élnek. A következő hónapokban Tamás többször megingott szilárd elhatározásában, de mindig sikerült legyűrnie a vágyat, hogy lazítsanak a remete életen. Volt, hogy már nézegette az interneten, milyen autót vegyenek, de aztán győzött makacs elszántsága. Megfogadta, hogy egyszerű életet élnek, ebbe nem fér bele egy gépkocsi.

Mindig pozitívan gondolkodott, nála az a bizonyos pohár mindig félig tele volt. Ő mindenképpen győztes lesz. Ha nem tudják legyőzni a kórt, visszakapja korábbi életét (legalább is anyagilag). Ha felesége meggyógyul, akkor meg megkapja az egész világot, szerény körülmények között is boldogabb lesz, mint valaha is volt az életében. Eddig minden olyan természetes volt, az életük, a boldogságuk, a pénzük. Most a világ minden kincsét odaadta volna felesége gyógyulásáért.

És a teremtő kegyes volt hozzájuk. Feleségét megoperálták, sikerült a daganatos szöveteket úgy eltávolítani, hogy semmilyen utókezelésre nem volt szükség. Tamásnak már volt ideje, hogy megtervezze a jövőt, marad a puritán élet, de mi fér abba bele? Soha nem gondolt arra, hogy szegénységben éljenek, ha egyszer tele vannak pénzzel. De a lehető legegyszerűbb létet alakítják ki maguknak. Amíg az önálló életet biztosítani tudják, maradnak jelenlegi bérleményükben, egyszerű falusi környezetükben. Csak a nyugdíjból élnek, és autót nem vesznek legalább is egyelőre nem. Ha már nehéz lesz a közlekedés, és rákényszerülnek, majd ezt a dolgot átgondolják. De ez még odébb van, most minden nap sétálnak néhány kilométert a faluban, és a buszozás, vonatozás sem olyan tragikus.

Mi legyen a felhalmozott pénzzel, és hogy rendezzék be a napjaikat?

Tamás a kereskedést nem akarta abbahagyni. Neki ez kellemes napi elfoglaltság volt, tele sikerélményekkel. Ezzel persze együtt jár, hogy a pénze tovább gyarapszik, de ő csak a saját puritánságukat határozta el, a gyermekeik nevében nem tett fogadalmat. Ez az, tovább kereskedik, és most már, hogy a bróker céggel kötött kizárólagos szerződése nem köti a kezeit, barátainak is vállalhat számlakezelést. Nem veri nagydobra, de ha valaki szeretné, segít neki meggazdagodni. Ez egyfajta jótékonykodás, ami belefér a puritán életükbe.

Kertészkedni fog, csinál egy kiskertet, hogy saját termelésű zöldségek és gyümölcsök kerüljenek az asztalukra. És elkezd regényeket írni. Kitalált történeteket, melyek azokon a helyeken játszódnak, amit korábban végigjártak. Aztán itt van a falu, ahol élnek. Biztosan szükség van a tudására és tapasztalatára, amit átadhat a polgármesternek, a képviselő testületnek. Segíteni akarja a falut, egy ilyen kis település nincs olyan jól ellátva humán erőforrással, hogy ne lenne szükségük az ő szakmai képességeire.

A pénzügyeit is alaposan átszervezte. Saját nyugdíját fia vagy menye veszi fel, és ők csak a felesége nyugdíjából élnek. A teljes vagyonának a feléből csinált egy alapítványt, melynek hozamaiból a rákgyógyítást kutató intézményeket támogatnak. Az alapítvány kurátorainak jeles szaktekintélyeket kért fel, ő ebben a munkában nem vesz részt, nem ért hozzá. Megmaradt pénzét öt egyenlő részre osztva elhelyezte a fiai és az unokái nevére szóló számlákon. Az unokák a számlájukat a tizennyolcadik születésnapjukon kapják meg. Két fia saját számláikhoz akkor férnek hozzá, ha szüleik meghalnak, ez az ő örökségük.

Tamás a három brókernél lévő kereskedési számlája közül kettőt megszüntetett, és a rajtuk lévő pénzt a megmaradt számlára utalta. Már nem kell diverzifikálni, a brókert az elmúlt években jól megismerte, nem tart attól, hogy számláját lenyúlják. Egyébként is olyan stratégiával kereskedik, hogy amikor megduplázza a számlán lévő tőkét, a nyereséget mindig kiveszi. Ha elbukja a pénzét, csak a tőkét veszíti el, ami már többszörös nyereséget hozott, és az már biztonságban van.

Miután mindezt elrendezte, megkezdte aktív remete életét. Élvezte az új létformát, nincs dőzsölés, nincs rongyrázás. Helyette van kellemes szolid élet, boldog békében a párjával. Naponta egy kis kerti munka, melynek eredménye a finom friss retek, zöldborsó, paprika és paradicsom. Édes gyümölcsök a saját fáiról, befőtt és lekvár a téli hónapokra. Közben születnek az újabb könyvei, melyeket majd egyszer ki is fog adatni. Még az is lehet, hogy bestseller író lesz. Kellemes séták a feleségével, kéz a kézben a falu utcáin, a közeli városban, és időnként a fővárosban is.

Tamás szereti ezt az új létet, minden, ami kimaradt korábbi életéből, nem fontos, nincs jelentősége. Csak az számít, hogy boldogan és egészségesen éljenek, és ez most rendben van, remélhetően még sok éven át.